Nagymamánál

Szombaton nagymamánál voltunk, mert ő vigyázott Csíkra miközben mi elmentünk vásárolni nekem ruhát.
Nem igazán volt mit föl vennem szülés után. Voltunk még a Mini-Manóban is és vettünk neki játékokat egy csörgőt, zenélő békát és hordozóra akasztható valamit mindenféle csörgő van rajta.

Anyánál egyszer nagyon keservesen sírt, de kapott egy nagyon picit enni és megnyugodott. Ezek után anyám kitalálta, hogy ha Csík sír akkor mindig enni kell neki adni, mert biztos éhes.
Szerinte pedig túl etetni nem lehet a gyereket meg ha meg is hízik akkor is majd ha nagyobb lesz akkor lefogja dolgozni mondjuk úszással.
Másnap pedig megakart győzni arról, hogy a gyerek biztos hasfájós amit nem tudom, hogy honnan vet.
Mert a hasfájós gyerek folyamatosan sír és nem hagyja abba ha felveszik és dajkálják a popsiját Csík pedig azonnal csendben marad .
Meg, hogy higgyem el, hogy ők is tudnak gyereket nevelni. Elhiszem én csak a sajátot had neveljem úgy ahogy én szeretném.

El vagyok maradva

Ahogy a címbe is írtam elvagyok maradva pedig egy csomó minden történt az utóbbi napokban.
Múlt hét csütörtök és pénteken itt volt anyu segíteni, hogy ne legyek egyedül a babával. Hát nem volt rossz, de anyu folyamatosan azzal jött, hogy a babát figyeljem és ne a TV-t mondjuk vagy a netet pedig Csík egyszerűen csak aludt és még a légzését is lehetett hallani. Csík jól viselkedett evett és aludt na ezen a héten már nem ilyen volt de ezt majd később kifejtem.

Szombaton át Bkv-tunk a városon a nagypapámhoz, hogy végre 2 hetesen ő is lássa Csíkot. A Bkv-t elég jól bírtuk a villamoson ébredt fel ott nézelődött, majd a metróval való utazás után kezdett el sírni, mert meg éhezett. A buszon lett meg etetve amit jól viselt. Nagypapinál pedig várt ránk a nagynéni még elénk is sétáltak a buszmegállóhoz (türelmetlenül várta, hogy láthassa Csíkot).
Mindenki dajkálta  Csík fenekét még anyám is át jött pedig ő aztán lehet, hogy nem jött volna nagypapihoz.
A pelenkázást pedig sikerült átbotolnom a másik nagynénire (utálok pelenkázni) közben pedig a köldök csonk is leeset Pápucs folyamatosan azt szuggerálta, hogy nálam essen le ez félig meddig össze jött.
Nagypapi is kézbe vette Csíkot, de azt egyszerűen rossz volt nézni a feje ide oda csuklott hol előre hol hátra.

Vasárnap meg hétfőn jó sokat volt fent mindegyik nap majdnem 5 órát egy huzamba maximum egy félóra alvással.(pedig neki még 20 órákat kéne egy nap aludni)

Kedden pedig voltunk tanácsadáson ahol már 4170 grammra mérték amin nem is csodálkozom mert egy étkezésnél 120-150 gramm között eszik. Más anyukák gyermekei a fórumon 80 grammot vagy 100 grammot egy étkezésnél. Meg kérdeztük, hogy mitől lehet az, hogy mióta leesett a köldök csonkja folyamatosan átázik a ruhája. A doki szerint ennyire nem kéne nedvedzenie a köldökének, de ha 1 hétig nem múlik akkor sebészetre kéne vele menni. A sebészetre valószínűleg nem kell mennünk (lekopogom) mert tegnap óta nem ázott át a rucija (csak egyszer de az tuti biztos, hogy pisi volt mert sokáig nem cseréltünk rajta pelenkát).

Aztán mostanra már be kéne állítanunk a napirendet, mert tegnap a gyerek nevelt minket és nem mi őt. A nap nagy részében aludt és ezért este 11-kor gondolta azt, hogy akkor most eljött a nézelődés ideje. Ezért végül már nem is rajtam aludt (eddig a nagyágyba vagy rajtam vagy Pápucson aludt) ha nem a saját kiságyába. Mától pedig véglegesen át lesz oda költöztetve. Kíváncsian várom milyen lesz így az éjszakánk.

A mai nap vagyok elsőnek úgy, hogy Pápucs elment 8 órát dolgozni, eddig jól bírjuk. Kicsit nyűgősebben alszik mint szokott de eddig legalább jók vagyunk.

Tanácsadás

Tegnap voltunk kint tanácsadáson és meg lettünk dicsérve, mert 2 hét állt volna rendelkezésünkre, hogy vissza szedjük a születési súlyunkat. A kezdő súlya  Csíknak 3960 gramm volt a kórházból pedig 3700 grammal jöttünk ki. Tegnap pedig már 3900 gramm volt Csíkom. Emiatt nagyon ügyesek voltunk. A bőr hámlásra pedig kaptunk gyógyszertári olajat, mert szegény kis Csíkom nagyon hámlott.
Kíváncsian várom, hogy jövő héten majd mekkorák leszünk.

A kórházi napok

Hát 3 napot kellett bent lennem a kórházban. Nem volt egyszerű, rosszat nem igazán tudok mondani a kórházról és a csecsemős nővérekről. Egy nővér volt aki csúnyában szólt hozzám, de ő sem a csecsemősök közül került ki hanem azok közül akik a kismamákkal foglalkoztak.
A csecsemősök szerintem kifejezetten kedvesek voltak főleg az utolsó éjszakánkon amikor semmit nem tudtam kezdeni Csíkkal, hogy megnyugodjon és végül be kellett adnom, mert nem tudtam, hogy mit csináljak már vele, hogy megnyugodjon.

Előző este is nyugtalan volt, de akkor legalább még boldogultam vele, de az utolsó este már nagyon fáradt is voltam és hiába etettem itattam egyszerűen se, hogy sem volt jó Csíkomnak.
Amikor reggel mentem érte akkor meg a kék fény mellé volt betolva és ott nézelődött.
Az utolsó előtti napon lelkileg már nagyon ki voltam sírtam is. Egyszerűen alig vártam már, hogy itthon legyek, hogy végre ne keljen másokra tekintettel lennem és nyugodtan hagyhassam sírni egy picit a babát és ne keljen azonnal ugorni érte. Egy anyuka folyamatosan azt mondta, hogy elkényeztettem a gyereket, mert a mellkasomon altattam, hogy ne sírjon és ne ébressze fel a többi babát.
Az utolsó éjszakán hoztak be 2 új kismamát akik közül az egyik már a 4. gyerekét szülte. Ő tök rendes volt, mert másnap haza menetelnél még felöltöztetni is segített a babát mert én nem igazán jeleskedtem benne.
A kórházi napokról még biztos, hogy kedvenc emlékként fogom őrizni, hogy fiacskám a kezembe kakilt, lepisilt és még büfinél még egy jó nagyot bukott is.
Nem volt rossz, de senki ne várja, hogy itt kiszolgálják.

Életem legmeghatározóbb napja 2013.04.05.

2013.04.05. 21:04 perc életem legmeghatározóbb pillanata, mivel megszületett kisfiam Barna Alexander.
Az nap még véletlenül sem jutott eszembe, hogy úgy fog végződni, hogy a kisfiam már nem a pocakomba lesz.
Miután túl hordtam ezért ugye minden nap be kellett járnom Ctg-re az nap is arra indultam.
Beértem felfektettek Ctg-re és egyből más fél órára rajta is felejtettek. Ctg-n pedig ugye nagyon rosszul tudtam lenni amikor ott kellett feküdnöm és még mozogni sem lehetett, mert eltűnt a szívhang.
Aztán más fél óra múlva megjelent a dokim és azt az öröm ami kiült az arcomra amikor megláttam hát ő teljesen meglepődőt. Nagyon örültem neki, mert gondoltam végre levesznek a gépről.
Erre ő kérdezi, hogy van-e kedvem ma szülni, mert tegnap kinyíltam 1 ujjnyira és így már lehetett burkot repeszteni.
Igent mondtam rá már nem bírtam volna tovább hordani és jobban is jártam így, mert Csíkom még a magzat vízbe is bele kakilt.
Pont a doki előtt beszéltem Pápuccsal, hogy majd haza fele bemegy a fáshoz hát hívhattam, hogy ma nem megy fát venni és  2-kor fognak burkot repeszteni. Amire elégé meg ijedt, mert azt hitte, hogy nem fog beérni mire megszületik a baba, hát emiatt felesleges volt aggódnia.
Délután 2-től majdnem este 9-ig vajúdtam de sajnos vagy nem sajnos császár lett a vége.
Császár lett mivel Csíkomnak leeset a szívhangja én pedig nem tágultam megfelelően és  annyi oxitocint kaptam amitől már egy elefántnak is meg kellett volna szülnie.
A császár elég érdekes élmény volt fájdalmat nem éreztem csak egy rántást amikor kiemelték a babát és akkor volt egy olyan érzésem, hogy görcsbe rándult az egész nyakam és a kulcscsontomnál utána sokáig fájt.
Még a további napokba is sokat szúrt az oldalam és nem tudtam oldalra fordulni.
Aznap este felkerültem az őrzőbe és onnan csak másnap kora délután kerülhettem le a csecsemős osztályra.
Fiamat már az első percbe majdnem sikerült elkevernem és a frászt hozni a nővérekre, hogy hol a gyerek. Mivel amikor kérdezték, hogy kiért jöttem csak a kereszt nevét mondtam pedig a vezeték nevét kérdezték.
Kisfiamat csak az orrán lévő pöttyökről ismertem meg. Mentségemre szóljon, hogy előző nap csak két pillanatra láttam.

Még mindig egyben

Hát ugye április 2.-án kellett volna szülnöm ez nem igazán jött össze, mivel Barna Alexander nagyon úgy van vele, hogy ő ugyan ki nem jön.
Emiatt most minden nap kell járnom CTG-re és minden más nap áramlásra, hogy tudják ellenőrizni minden rendben van.
Kedden beszereztem a homeopátiás bogyókat a koktélhoz. Most azokat szedem magában vagy koktélként iszom.
Tegnap már a CTG szerint szép fájásaim voltak de mégsem lett semmi. Ma megnézett a szülésznő és szűk 1 ujjnyira de azért már kinyíltam, a méhszáj vagy méhnyak viszont vastag. Miután megpiszkált nagyon fájt a derekam meg a méhem, de mostanra elmúlt.
Holnap is mennem kell 12 körül majd el kell kapnom valahogy a dokit aztán pedig mivel csak 5-re kaptam időpontot így majd megpróbálok előbb bejutni. Aztán szombaton 9-re megyek majd találnom kell egy orvost valahogy, hogy az áramlást megcsinálják.
Ja azt pedig még nem is írtam, hogy kijött rajtam a terhességi kiütés. Úgy, hogy a pocakomat és a lábszáramat meg próbálom nem véresre kaparni. Kaptam rá krémet ami hűsítő krém, amikor a bőrömre kenem akkor meg éget mondjuk mindegy mert utána kevésbé viszket csak egy kicsit furcsa.

A homeo koktél hozzávalói:
    1 adag (5 db) Caulophyllum thalictroides 5 ch/D4
2 adag (10 db) Cimicifuga racemosa 5ch/D2---->10csepp 

1 adag (5 db) Pulsatilla pratensis 15ch/D30
Ezeket az összetevőket kell 2 deciliter vízbe tenni, feloldani, és kis kortyonként 1 óra alatt meginni.

A koktél összetevőiről egy gyógyszerész szavai:

- a Caulophyllum-ot természetes oxitocinnak is nevezik, homeopataorvosok már a 9. hónaptól javasolják, mert fellazítja a méh izomzatát.Szülés alatt segíti a méhszáj tágulását,

- a Cimicifuga fájásgyengeségre jó, tehát segíthet beindítani a szülést,

- a Pulsatilla szintén a méhre hat, a rendszertelen fájásgyengeséget rendszeressé teszi.