Babatali

Hétfőn voltunk az Ikeában egy babatalin. Jó volt, igaz sokat nem tudtunk egymással beszélni, szerintem mindenkiben volt egy kis tartózkodás ( azokra értem akik először találkoztak élőben).
A babák nagyon édesek voltak (egy-két babán már most látszik, hogy igazi egyéniség lesz Csíkot is beleértve.)
Csík igen csak próbálkozott magára vonni mindenki figyelmét volt beszéd, köpködés minden csak, hogy rá figyeljenek. Az egyik anyuka nagyon tetszett neki megpróbálta simogatni és, hogy vele foglalkozzon.
Sikerült aludnia is a nagy zaj ellen azt hiszem egy órát talán.
Talán annyiból jobb lett volna ha betesszük a babákat a dühöngőbe ( remélem jó a megnevezés), mert akkor talán jobban tudtunk volna egymással beszélgetni.
Csík pedig, majdnem haza hozott egy abakuszt. Az egyik anyuka idősebb kislánya hozta magával Csík pedig minden áron megakarta szerezni magának. Remélem ez annak az előjele, hogy jó lesz matekból.
A tali előtt még sikerült az iskolám előtt összefutnom a volt föci tanárommal. Beszéltünk egy kicsit megkérdezte, hogy Csík az enyém-e. Furcsa volt, igen csak fel kellett idéznem a nyelvtudásomat.
Na vissza  a babatalihoz, mint írtam jó volt remélem máskor is el tudunk menni.
Haza fele nem volt annyira egyszerű menni, de megoldottam sajnos az alacsony padlós busz elment előttem, a következő lépcsős volt azt elengedtem, utána megint az jött, de akkor már fel szóltam a buszra, hogy valaki segítsen feltenni a babakocsit. Annyira megdöbbentő, hogy a férfi aki ott állt egyáltalán nem segített, hanem egy vékony lány segített feltenni, a nem kicsi babakocsit ( az egyik anyuka meg is jegyezte, hogy milyen nagy), egyre furcsábbak az emberek vagy csak közömbösek , hogy segítsenek másoknak. Ez valójában nagyon szomorú.
Ennyi volt a tali, ha a közelbe lesz legközelebb is megyünk és remélem több idő lesz a beszélgetésre a csoportban olvastam, jó ötleteket a beszélgetés megoldására.